Tikkelés, tic

A motorikus tikkelés (tic) leggyakrabban a szemkörüli izmokban jelentkezik, de gyakori az arc, a váll valamint a felső végtag izmaiban is, furcsa mozgásokat létrehozva.

Általában kisgyerekkorban – 5-6 évesen – kezdődik, a serdülőkorban tetőzik, és felnőttkorra a legtöbb esetben meggyógyul.

Megfigyelések szerint fiúknál gyakrabban jelentkezik, mint lányoknál, és a családi hajlam egyértelműen kimutatható. Az okok között különböző méhen belüli ártalmakat is feltételeznek, ám ezek tudományosan még nem bizonyítottak.

Tikkelés mint mellékhatás

Gyakran fordul elő a szem-és arcrángás bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként: elsősorban hányáscsillapítók (Cerucal, Torecan) okoznak ilyet a fiataloknál és speciális pszichiátriai gyógyszerek. Bizonyos más, kényszermozgásokkal járó betegségek is járnak szemrángással, de ezekben az esetekben egyéb más tünet is fennáll. A szemrángás mögött állhat agydaganat is.

A legtöbb esetben azonban a szem körüli izmok rángásának háttérben szervi neurológiai betegségek állnak, illetve lelki problémák, így kivizsgálása feltétlenül neurológiai szakképzettséget igényel.

Tikkelés okainak kimutatása

A tikkelés okai rutin neurológiai vizsgálatokkal kimutathatóak. A tüneteket a stressz rontja, és az is káros, ha figyelmeztetjük a tényre az ebben szenvedőt.

Az utóbbi években végzett funkcionális agyi képalkotó vizsgálatok (PET, SPECT), lelki eredetű szemrángás esetében is kimutatták bizonyos agyi területek funkcionális elváltozásait. A tünetekért elsősorban az agysejtek által termelt anyagok, a neurotranszmitterek közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin és a szerotonin egyensúlyáról van szó.

A legtöbb esetben magatartásterápiák, lazítótechnikák elsajátítása, koncentrációs tréning, gyógyszeres kezelés segíthetnek a betegség kezelésében.


close