Színtévesztés

Színtévesztés akkor alakulhat ki, ha a szem ideghártyájában található receptorok mennyisége lecsökkent. Az emberiség mintegy 4 százaléka színtévesztő. Milyen vizsgálatokkal derül ki a színtévesztés?

Két receptor található szemünk ideghártyájában, az egyik a csap, a másik a pálcika. A különféle színek érzékeléséért a csapok felelősek, amelyek az érzékelt fényspektrum teljes tartományát lefedik. A receptoroknak a jellegzetes fényérzékelési spektrumnak megfelelően három fő típusát különböztetjük meg: a vörös (570 nm, azaz nanométer), a zöld (535 nanométer) valamint az ibolyakék (445 nanométer).

Ha bármely hiányzik, színvakságról beszélünk. Amennyiben a receptorok száma lecsökkent, vagy azok nem megfelelően működnek, színtévesztésről van szó. A színtévesztés lehet öröklött, de szerzett is.

A színtévesztés tünetei, vizsgálata

A színtévesztés esetében nincs jellegzetes tünet, általában szűrővizsgálaton derül rá fény .

A színtévesztést feltáró, legismertebb vizsgálati módszerek:

  • Ischiara-tábla: Azonos világosságú, ám különböző méretű és színű kerek foltokból betűk vagy számok rajzolódnak ki a táblákon.
  • Pszeudo-izokromatikus ábrák: Ezeket nevezzük pöttyös tábláknak. Szabálytalan eloszlás szerint eltérő színű, de egymással megegyező világosságú kerek foltok találhatók rajtuk. Ezek között a hasonló színű foltok jól olvasható betűkké és számokká állnak össze a normális színérzésű emberek számára.
  • Anomaloszkóp: egyszerű, de precíz műszeres vizsgálati módszer, amely a színvakság, valamint színtévesztés pontos típusának beazonosítására, illetve fokának meghatározására szolgál.

close